Súlyos fokú hörgőszűkület: COPD
Betegségem leírása: Súlyos fokú hörgőszűkületem van: COPD a betegségem neve. Már nem bírom a gyógyszereket, allergiás vagyok a legtöbbre, pedig egyszerre csupán egy fajtát használok (inhalálok). Amellett, Gyuri bácsi gyógytea-keverékét is iszom. Alkalmazok légzéstechnikát, akupresszúrát, spirituális gyógymódot és chi-gépezem. Persze, nem egy napon mindet, mert nem győzök magammal annyit foglalkozni. Nem bírok se gyalogolni, se takarítani. Éppen csak megfőzök, vagy elmosogatok. Néha a WC-re alig bírok kimenni. A gyógyteák is jók, kitágítják a hörgőt, tisztán és mélyen tudok levegőt venni, de érzem, hogy az kevés, mert energiahiányom van, azért nem bírom a terhelést. Amikor hallottam az ASEA-ról, elhatároztam, hogy kipróbálom. Sajnos, az anyagi lehetőségeim szűkösek, így nem fogom tudni megvenni azt a mennyiséget, ami egy hónapra szükséges. Tapasztalatom: 2012-06-20 (első nap) Ma reggel ittam először belőle 3 cl-t. Délelőtt mindenfelé járkáltunk (kocsival, de nekem sokszor nehezemre esik az autótól néhány métert is megtenni). Ebéd után nekiálltam ablakot pucolni, holott a feltörlés, a portörlés és a porszívózás is csak ritkán ment. Nem bírok lehajolni, mert akkor alig kapok levegőt. Ma három ablakot, egy ajtóüveget és egy kép üvegét pucoltam meg, aztán még apróbb dolgokat is végeztem. Gondoltam, másnap nem lesz semmi erőm, és majd nagyon fulladok. 2012-06-21 (második nap) Reggelre a gyógyszer okozta lábödémám majdnem teljesen megszűnt. A legújabb gyógyszeremtől a lábujjam hegyéig olyan dagadtak a lábaim, mint két tuskó, és néha úgy érzem, kidurran a bőröm. Délelőtt több helyre is elmentünk, majd a sógornőmékhez mentünk fel, akik a második szinten laknak. A lépcsőzés már jó ideje nem ment, alig tudtam rászánni magamat, hogy felmásszak az emeletre, többször meg kellett állnom, levegőért kapkodni, és mire felértem, nem bírtam megszólalni. Sokszor még a kb. 10 m-re lévő, szomszéd boltba se bírtam átmenni, vagy ha át is vonszoltam magam, már nem bírtam megszólalni. Most csak az utolsó fordulóban kellett megállnom egy kicsit pihenni, levegőt gyűjteni. Felérkezve, le kellett ülnöm, és még kapkodtam levegő után. A párom meglepődött, megjegyezte, hogy még sose mentem fel ilyen gyorsan az emeletre. Az udvaron a cserepes és ládás virágokat csak több részletben, közben mindig leülve, szuszogva tudtam meglocsolni. Ma csak egyszer kellett kicsit megpihennem. Mariann(Magyarország)